A lakókocsiból hangos üvöltözés és gyermeksírás hallatszott. A vékony lemezfalak egyáltalán nem tompították a kiszűrődő zajokat. Minden pofon hangja, minden kiáltás és a sírás is beterítette az egész lakókocsiparkot. Senki sem tett semmit, az emberek jobbnak látták ráhagyni a családfőre az ilyen dolgokat. Családi ügy nem szólt bele senki. Senki nem akart kikezdeni, ezzel a bajkeverő „piás írrel”.
Sam azonban mindent látott. Látta, amikor a tizenkét éves fiú elmenekül t az agresszív apja elől és annak is tanúja volt mikor a gyermeknevelés okozta frusztrációt a pater familias az anyán vezette le. Az ember zsebében kinyílik a bicska ha ilyet lát. Ez a nyomorult nem csak saját magát tette tönkre, hanem az egész családját. A gyerek minden bizonnyal már kisebb kora óta csak agressziót kapott. Az ilyen tetvek miatt kattan be annyi fiatal, gondolta hősünk, miközben egy kopott furgonból figyelte az eseményeket. Csak várt, maga sem tudta, hogy mire, de undorral nézte a család otthonául szolgáló kis fémkasznit.
Egyszer csak kicsapódott az ajtó és a félholtra vert családanya menekülni próbált. Nem sikerült neki hiszen férje a hajánál fogva cibálta vissza a nőt. A csóró szomszédok erre sem reagáltak semmit, egy ilyen erőszakos figurát jobb elkerülni. A hangok egyszer csak elcsendesedtek, a vastag karú trikót és farmert viselő mintaférj diadalittasan lépett ki a lakókocsijából egy üveg sörrel a kezében. Látszott rajta a részegség, de azért nem tántorgott. Lehuppant a kinti műanyagszékre és átadta magát a sör élvezetének.
Sam pedig továbbra is figyelt, majd a kesztyűtartóból egy üveg húgy meleg kólát vett elő és kiszállt a furgonból. Ezúttal nyoma sem volt a középosztálybeliekre jellemző szolid öltözködésnek. A kockás flanelingben és a farmerban úgy nézett ki mint valami redneck, ráadásul néhány napos borosta is volt az arcán. A bakancsára is ráfért volna egy tisztítás, de most legalább nem tűnt ki a prolik közül. Lassú léptekkel indult a székben ejtőző családverő suttyó felé, aki a székben szétfolyva töltötte magába az olcsó sört. Hősünk lassan közeledett a lába alatt porzott a föld, miközben az alkonyati félhomályban egyre közelebb lépdelt a részeges O’brianhez.
-Szép esténk van mr O’brian- hangzott el az udvarias köszöntés, mire az alkoholista fokhegyről felelt
-Oldalogj el te kis pöcs, mert nem akarok…-de a válasz félbeszakadt. Az ír arcába ugyanis elemi erővel csapódott be egy bontatlan kólásüveg. A vastag falú palack fröcsögve csattant szét az alkoholtó vöröslő fejen. Eltörte a járomcsontot, felszakította a homlokot és a bal szem is sérülhetett ugyanis az áldozat üvöltve kapta oda a kezét. A hirtelen mozdulat miatt a szék is felborult így Sam kezelésbe vette a bakanccsal is az áldozatát. Az első rúgás a gyomrot érte a második teljes erejű pedig a bordákat. Mivel Samuel nem akarta megölni az előtte heverő nyomorultat inkább a bokáját és a sípcsontját vette célba az acélbetétes surranóval. Egyre jobban belejött az idő közben kínjában hátára fordult ír rugdosásába. Elkapta gépszíj és egyszer csak azt vette észre, hogy senki nem nyög vagy ordít, egyik rúgása ugyanis arcon találta a szerencsétlent, akinek állán felszakadt a bőr és több apró kis fehér csont darab hevert a feje mellett, ezek egykor O’brian fogai voltak.
-Legközelebb olyannal kezdj ki aki vissza is tud ütni te köcsög.-Mondta Sam és hatalmas erővel taposott az alkoholista asszonyverő alkarjára amely recsegve engedett a fizika törvényeinek.
