Denis Jackson elgondolkodva nézte a parafatáblát az eligazító helyiségben. A kávéja már rég kihűlt, és ma még semmit sem evett. Mindezek mellett súlyos gondolatok véstek mély barázdákat a nyomozó homlokára. Megalázónak érezte, hogy már megint egy sima bandaleszámoláson kapcsán kell eredmények után tepernie és nem koncentrálhat a nagyágyúkra, akik valójában mozgatják a szálakat. Folyamatosan a bűnözői hierarchiát bemutató ábrát bámulta és forogtak a fogaskerekek az agyában.
Először is az merült fel benne, hogy mit keresnek a Cripzes fiúk Glendaleben. Az a környék meg általában az egész San Fernando völgy nem az ő vadászterületük, ott mindig is a spanyol ajkú bajkeverők szorgoskodtak és leginkább az örmény maffia igyekezett letörni a szarvukat. Semmi értelme annak, hogy ott vért ontsanak, hiszen már le voltak osztva a lapok. Meglepőnek tartotta, hogy a leégett kertészeti üzlet előtt két hulla volt, egy fekete és egy latin. Mi lehetett az indíték. Az utcai informátorok már a két halottat és két sérültet követelő lövöldözés után elmondták, hogy a terjeszkedni készülő Compton Crew a Bloodsot tette felelőssé a történtekért. Nem is teketóriáztak az elmúlt hetekben nyolc leszámolás volt a CC és a riválisok közti határvidéken. Mindeközben a derék chikanok meg a többi vizes hátú csak lapít és nem történik semmi. Pedig az emberük ott lógott a villanyoszlopon a niggerel összekötve. Talán nem is banda ügy. Lehet rasszista támadás is. Mondjuk, hogy a szépreményű kertész legény José összejön a szép ámde ébenfekete bőrű Lakrishával, és ezt a haverok nem nézik jó szemmel. De akkor miért nem az ifjú párt tették közszemlére? Talán már a bandák közt is elfogadott a „meleg baráti kapcsolat”? Dennis ezt a gondolatot gyorsan elhessegette magától, hiszen a fekete áldozat ellen jelenleg is érvényben volt az a távolságtartási végzést amit az ex élettársa bumlizott ki. Egy biztos, a fickó ha mást nem de verni biztos, hogy szerette a nőket. Ami pedig a latinót illeti, fiatal kora ellenére ő is jelentős rendőrségi aktával büszkélkedhetett. Ha nem halt volna meg, minden bizonnyal a „három csapás” vonta volna ki a forgalomból.
A nyomozó nem tudta felfogni, hogy a mindig is forrófejű, kopaszra nyírt hispano, a rendőrség által jól ismert Pablo Villalobos miért nem lépett még akcióba. Sok idő telt el, és sehol egy járókelő, aki arról számolna be, hogy Compton utcáin gyanús barna bőrű fiatalok cirkálnának. Mire vár? Talán a salvadoriakkal tárgyal? De hisz az lehetetlen Jesus Carpintero, akit emberei a tisztelet jeleként csak „Anticristo” néven emlegetnek nem nagyon szeret tárgyalni. A niggereket utálja ő is, de megszerzett hatalmából egy morzsát sem engedne át senkinek. Az „antikrisztus” jelenléte is csodának számít ,hiszen hivatalosan nem is tartózkodhatna az egyesült államokban, mivel kiutasították, de valahogy időről időre leteszi a kézjegyét. Elfogott informátorok szerint a Tijuana kartell fedezi, náluk bujkál nem messze a mexikói oldalon. Szóval nem valószínű, hogy a sokkal kisebb jelentőségű Latin Kingsnek fognak szívességet tenni.
A rendőr belekortyolt a kávéjába. A híg ital keserűen folyt le a torkán, miközben azon járt az agya, hogy mi lehet Lamar Robinsonnal. Miért tűnt el másfél éve az utcáról, miért csak a jobb keze Leonard Collins, ez a díjbirkózó alkatú fickó képviseli újabban. Vajon sikerült annyi narkót elszórnia az utcán, hogy átlényegüljön hiphop sztárrá? Vagy csak fél valamitől?
A gondolatmenet azonban megszakadt mikor a bandák ellen felállított ügyosztály vezetője bömbölve rántotta vissza Dennist a valóságba.
-Jackson! A sírba visz! Elkészült már a jelentéssel?
-Készülőben van uram.
-Ne jöjjön nekem ezzel a rossz dumával, délután négyre az asztalomon akarom látni.
-Úgy lesz uram.
