Robert Duke kifejezetten kedvelte az autókat. Nem egyszer dolgozott szerelőműhelyekben és igazán a kisujjában volt a szakma. Akár mikor le tudott cserélni egy lyukas kipufogó dobot, vagy megesztergálta a hengerfejet. Mégsem azzal szerzett magának hírnevet, hogy ért a kocsikhoz. Bob régi vágású csibész volt és bár nem volt büszke rá a ’90-es években ő csinálta a legjobb csempész verdákat.
A dupla falú benzintank vagy az ajtóban kialakított titkos rekesz csak a felszínét jelentette annak, amit ez az ember tudott.
A hatalmas olajzöld Ford F250-es fényezése csillogott a nap fényében. Mivel már túl voltak a próbakörön vékony por lepte be a karosszériát. Duke úgy nézett ki mint valami vadmotoros a Hells Angels fénykorából. Leharcolt munkásbakancsán vastag kérget képzett a terméketlen kaliforniai sár, sötétkék munkásnadrágján pedig olajfoltok éktelenkedtek. A fehér pólóján is látszott, hogy feltehetőleg nem a legújabb olasz dizájn szerint készült, hiszen kissé kinyúlt és szakadt volt. Az őszbe vegyülő hosszú lófarokba fogott haj kilógott a viseletes Harley Davidson feliratú baseball sapka alól. Bob arcán 2-3 napos borosta nőtt, le is volt izzadva, a szájában tartott cigarettacsikk pedig mindezt megkoronázva igazi redneck külsőt kölcsönzött neki.
Sam kifejezetten szolidan nézett ki a sportos öltözékével. Szakértő szemmel nézte az autót mikor kiválasztotta. Kölcsönbe kapták Robert egyik régi ismerősétől, de az nem is sejtette mire készülnek vele. A tulajdonos úgy tudta, hogy vadászni mennek a batárral.
-Ezzel a tankkal mindenhol tudsz furikázni-jegyezte meg a szerelő miközben nagyot szippantott a cigijéből, melynek szinte már égett a filtere.
-Remélem nem kell sokat keringenem a városban. Még át sem mentünk, de már most kivagyok ettől a kurva úttól- Sam hangjában egyértelműen érezhető volt az idegességgel vegyes aggodalom.- Ha úgy adódik kicsinálom Salt
-Kis hal vagy te ahhoz öcskös- nevetett fel a vén zsivány és kiköpte a cigijét- Ha egyszer rád szállnak ezek a digók, akkor nem eresztenek egy könnyen, viszont ha jóba vagy velük segítenek kisöpörni a Cripset a környékedről.
-Az én környékem?-szólalt meg cinikusan- mióta ilyen emberekkel mozgok nem merek hazamenni a házamba és mindig a hátam mögé nézek.
-Ennél már csak szarabb lesz-veregette hátba Bob az unokatestvérét- Ne rágd magad, inkább figyelj jól.-közelebb lépett az autóhoz és kinyitotta az anyósülés oldali ajtót. Ezt követően turkált a kesztyűtartóban, mire a légszákot fedő műanyaglemez kimozdult a helyéről.-Itt az egyik pakoló rekesz amit kialakítottam, ha nem fér be a cucc egyszerre, többször is tudtok fordulni.
-Ezt szeretném elkerülni.
-Gondoltam, hogy ezt fogod mondani. Úgyhogy a két hátsó ülés alatt is kialakítottam egy kis pakolót. Ha nem feltűnősködtök nem szúrnak ki titeket a határon.
-Bob én kajakra félek ettől az egésztől- Sam hangja aggodalmas volt mint egy gyereké, aki fél elmenni a fogorvoshoz.
-Ez egy ilyen játék. Senki sem tudja majré nélkül csinálni, aki megpróbálja az a sitten végzi.
-Bárcsak túllennénk már rajta-mondta miközben az erősödő szél felkavarta a város széli pusztaság finom homokját.
