A comptoni utcán minden olyan volt mint egy átlagos vasárnap délután. Az utcán gyerekek bicikliztek, a sarkokon pedig fiatalok álldogáltak és tevékenységükkel több ponton is sérteni igyekezték California állam törvényeit. Ebben a kerületben lakott számos Crips tag és jó néhány bajkeverő. És itt lakott Sean Parks, egy tizennyolc éves srác is.
A fiú életkora ellenére nem az érettségire készült. Ha akart volna tanulni és nem fejezte volna be tizennégy évesen az iskolát, akkor is kimaradt volna, hiszen komoly sérüléssel feküdt otthon. Haverjaival rosszkor volt rossz helyen, bár ő relatíve megúszta. Két társát már csak tepsiben hozták haza arról a glandalei kirándulásról. Ő legalább még él, bár még mindig pokoli fájdalmai vannak de legalább él. Egy arclövésbe általában bele szoktak halni az emberek, de néha vannak kivételek. A nyomozó, meg a doki is azt mondta, hogy feltehetőleg selejtes volt az a 38-as töltény amit rálőttek azon az éjszakán. Ennek ellenére a fejében kell hordania élete végéig a lövedéket. Egy golyóról pedig nem feledkezik meg az ember, különösen ha az a képébe fúródott. Érezte mikor beszélt, mikor evett, és néha arra ébredt, hogy sajog az egész feje. Remekül előre tudta jelezni a frontátvonulásokat is, hiszen a legkisebb hőingadozásra is belenyilalt a fájdalom.
A negyedik műtét után végre megint látott a bal szemével is. Az orvosok az ábrázatát is összeácsolták úgy ahogy, bár arcszeszt már biztos nem fog reklámozni. A legrosszabb még hátravolt. A lövés következtében kipergett fogait még nem pótolták. Mondjuk protézissel sem tudott volna rágni, hiszen a sebei még korántsem gyógyultak meg.
Az egyszintes kis ház előtt hatalmas városi cirkáló tűnt fel. A sofőr leparkolta a batárt, majd kiszállt az autóból. A díjbirkózó testalkatú Leo Collins mindig is kedvelte a városi terepjárókat, a csillogó felniket és mindez a kocsiján is nagyon jól látszott. A hatalmas raszta frizurás férfi bement a kapun. A ház ajtaja előtt két fiatal állt bő gatyában és bő kék színű pólóban. A nagy ember üdvözölte a szinte még gyermek ajtónállókat.
-A bátyád bent van?-kérdezte a fiatalabbat.
-Igen ott fekszik a szobájában, csak szerdán kell bevinni az utólagos vizsgálatokra. Ezek a köcsög fehérek hazaküldték baszod, aszonták nincs életveszélybe és hazamehet. A niggernek nem jár az ellátás.
-Kitartás kis tesa. Van nálatok valami vas amivel véditek a bratyót?-kérdezte Collins. Mire a srác felemelte bő pólóját és így előtűnt a nikkelezett fegyver. Ezután az alvezér belépett a házba. Az épület kicsi volt és nemigen lehetett volna eltévedni benne, így gyorsan rátalált Seanra. A szétlőtt arcú srác az ágyában feküdt, arcának felét hatalmas kötés borította. Mozogni nem nagyon mozgott, de azért kezet rázott a főnökével.
-Hogy vagy Sean?
-Szarul…-jött a válasz alig hallható elgyötört hangon-…annyira elintézett az a köcsög, hogy anyám alig ismert fel.
-Azért vagyok itt haver, hogy megtaláljuk azokat akik ezt tették.
-Hidd el én akarom a legjobban kibelezni azt a köcsögöt, de nem láttam a pofáját, csak azt a kibaszott kabátját, azt láttam.
-Többen is azt mondják fehér volt aki rádlőtt.
-Akár az is lehetett, az örmény maffia is mozgolódik arrafelé. Bár ha azok lettek volna nem hinném, hogy túléltem volna.
-Nem rajtuk múlt, hogy még itt vagy tesó.
-Ez igaz…Lehettek salvadoriak is, vagy valami más rézbőrű is akár és ha az emberünk fehéret látott akár az is, de nem vennék mérget semmire.
-Én most indulok gyógyulj m…
-Mit keres itt ez az ocsmány nigger- hallatszott az üvöltés. Sean anyjának üvöltése- te halálkufár tetű takarodj a házamból. Te vagy a feketék szégyene te nigger. Meg ne lássalak itt még egyszer, a fiam miattad sérült meg, takarodj-üvöltötte a nő miközben tenyerével ütlegelte a férfit és próbálta kituszkolni. Leo nem ellenkezett csak mosolygott az idős nő támadásán és távozott. Még hallotta amint a két ajtónálló próbálja csitítani az anyát. Mikor az alvezér kocsijába ült arra gondolt, hogy ideje végre járni ennek a fehér szálnak.
