A fekete Cadillac lomhán gurult az utcán. A kaliforniai Nap még így alkonyat tájt is vörösen izzott az ég alján. A földszintes házak közt gyerekek játszottak, míg a sarkokon nem túl bizalomgerjesztő fiatalok bandáztak. A város ezen részén szinte senki sem tekintette anyanyelvének az angolt, szinte minden itteni lakos közép-amerikai felmenőkkel rendelkezett. Látszott ez a graffitiken, az utcaképen, a járókelők arcán és ruházatán. Sam most jött erre a környékre életében először, pedig világ életében ebben a városban élt, mégsem vágyott igazán ide.
A házikók közt volt egy két igazán lepukkant viskó, de az utcaképre inkább az volt a jellemző, hogy a szegényes telküket az ott lakók igyekeztek rendben tartani. Szemét alig volt az utcán, de ennek ellenére az sugárzott mindenből, hogy nem ez a megvalósult amerikai álom. A környék közepén egymással szemben állt egy egyszerű kis katolikus templom és egy szupermarket. A helyiek itt gyűltek össze szabadidejükben, itt pihenték ki magukat, ha éppen nem a bandák intézték egymás közt az ügyes bajos dolgaikat.
A központi helyen ezen a koraestén hatalmas lowriderek gyülekeztek, a Dietroit aranykorára emlékeztető fémszörnyek katonás rendben álltak egymás mellett, míg gazdáik kedélyesen társalogtak egymással. Volt, aki családostól jött a rendezvényre és némely autó tulajdonosa pedig talán már a hatvanas évek óta alakította járgányát. Ebbe a tömegbe gurult most be Samuel Miller kocsija. A régi autó nem is volt annyira feltűnő az átalakított verdák közt. Sam pontosan tudta hova tart. A parkoló végén ott állt nyolc, tíz kocsi, melyek gazdáin arany és fekete színű ruhák és kendők voltak. Messziről hirdették a srácok hovatartozását, ugyanis ez a két szín a Latin Kings banda színe.
Sam lassan hajtott és bekanyarodott az egyik tag kocsija mellé, majd leállította a motort. Néhányan rosszalló pillantásokat vetettek rá, de nem inzultálta senki. Talán kissé el akart vegyülni ezért erre az alkalomra bő inget és bő nadrágot öltött magára, de még így is kissé „táj idegennek” hatott. Végighordozta a tekintetét a szilaj Latin Kingeken és egyből kiszúrta Pablot, aki éppen egy kifejezetten dekoratív barna bőrű latinát fűzött. Miller határozottan lépett oda ismerőséhez és megkocogtatta a vállát, mire az nem titkolva abbéli felháborodását, hogy éppen csajozás közben zavarják hátra is fordult.
-Hát te vagy az-jött a nem túl szívélyes köszöntés-mi a fenét keresel itt, meg hogy a fenébe nézel ki? Beöltöztél Eminemnek?- felkacagott a saját poénján és olybá tűnt, hogy a hirtelen haragja el is múlt.
-Beszélnem kell veled, elég sürgős a dolog.-Sam hangja nyugodt volt, de azért látszott rajta, hogy komoly hírei vannak.
-Rendben beszéljünk-mondta Pablo, miközben fejével biccentett, hogy kissé menjenek távolabb az övéitől. Mikor eltávolodtak az autós találkozó forgatagától, akkor Sam bele is kezdett.
-Nem igazán akarok köntörfalazni ezért a lényegre térek. Kaptam egy ajánlatot, amivel rendbe tudom hozni a nagybátyámék életét, én is egyenesbe jutok és talán végre véget ér az a rémálom, amiben az utóbbi hónapokban élek.- a hangszíne kissé ideges volt, nem remegett meg ugyan a hangja a határozottság azonban csak látszat volt, tudta ezt Pablo is mikor a szemébe nézett.
-Na mond milyen ajánlatot kaptál.-a mexikói empatikusan igyekezett hozzáállni a fehér fickóhoz, de érezhető volt rajta az izgalommal vegyes kíváncsiság.
-Nem untatlak a dolog részleteivel, de kötöttem egy egyezséget, mely szerint kokaint kell áthoznom a határon-szinte suttogva hagyták el a szavak a száját. Pablonak is leesett az álla, meglepetés érződött a hangján mikor visszakérdezett.
-Mégis mennyi kéne?
-Egy millió dollár értékű tiszta porra van szükségem. Azt ha felhígítják akár a kétszeresét is megéri.
-Oh haver-nevetett fel Pablo- látszik, hogy sohasem volt dolgod droggal, annyit nem hozol át a zsebedben, ez legalább ötven kiló. Ennyi cuccot nem könnyű elrejteni. Mellesleg úgy gondoltam, hogy te nem mocskolod be magad ilyen aljas dolgokkal mint a drog.-jegyezte meg szarkasztikusan.
-Nem nekem kell az a szar és nem is itt fogják elszórni a környéken. Elég ha ennyit tudsz, hidd el jobb ez így neked is.-jött az ideges válasz.
-Figyelj ombre ez komoly mennyiség, ha bebuksz vele életed végéig a sitten fogsz rohadni, plusz ennyi megvételéhez nem ártanak a jó kapcsolatok.- egyértelműen aggodalmas lett a hangnem.
-A kapcsolataidra lenne szükségem- Sam majdhogynem kérlelte a jövőbeli bűntársát.
-Ennyi cucc megvételéhez a Tijuana Kartell egyik hadnagyával kell tárgyalni, míg összehozom a találkozót az hetekbe is telhet.
-Most nincs annyi időnk.
-Az idő pénz barátom, ha esetleg megolajoznád a gépezetet könnyebben menne- Villalobos a jól ismert módon dörzsölt össze ujjait és elmosolyodott bízván abban, hogy némi pénz neki is csurran.
-Húsz ezret tudok felajánlani neked a segítségedért.
-Az kevés lesz haver, annyiért nem kockáztatok.
-Akkor egyezzünk meg abban, hogy tizenötöt kapsz előlegbe és tizenötöt, ha sikerrel járunk.
-Öröm veled üzletet kötni-mondta mosolyogva Pablo és belecsapott Sam tenyerébe.
