Samuel Miller, elegáns öltözéket viselt mikor kiszállt autójából. A nagy sötét családi Dodge a helyi supermarket parkolójában állt meg. Üres volt az egész környék,a szél úgy hajtotta a szemetet a földön mint a western filmekben a gazcsomókat szokta. Az évszakhoz képest kifejezetten borús volt az idő. Sötét felhők szűrték meg a nap fényét.
A boltba belépve nem találkozott senkivel. Kissé félénken lépdelt oda a polcsorok között a barkács részleg információs pultjához. A pult mögött öreg bajszos férfi állt. Emberünk odalépett hozzá és megszólította.
-Jónapot uram! Szeretnék hobby szerszámokat vásárolni.
-A legjobb helyre jött, több modellt is tudok ajánlani önnek. - Mondta az öreg és benyúlt a pult alá. Kis méretű fényesre polírozott ezüstösen csillogó pisztoly húzott elő és folytatta.
-Ez egy Sterling Arms pisztoly, ideális a rejtett viselésre. Nincs az a fiatal nigger akit ne tudna lepuffantani vele, bár célszerű expanzív lőszerrel használni.
-Én valami hatékonyabbra gondoltam
-Akkor ezt a Walther PPk-t ajánlanám. Kifejezetten megbízható típus, sohasem hagyja cserben. Nem csak önvédelemre jó, ha érti mire gondolok-az öreg rákacsintott vásárlójára és vigyorgott.
-Én adok az eleganciára is, mutatna egy olyan darabot is ami passzol az öltönyömhöz?
- Természetesen. Ez a Colt Detective Special kifejezetten jó választás ha egy elegáns helyen kíván lövöldözni.
-Nos a Smith & Wesson 29-es modellje.- ezeket a szavakat viszont már nem az öreg mondta. A pult mögött ugyanis eladói formaruhában Ralph Russo állt. Feje jobb oldalán egy centis seb, azzal átellenben pedig egy kb három centi átmérőjű lyuk tátongott. Arca sápadt volt mint egy hulláé és roppant komor képet vágott. Lassú mozdulattal Sam mellkasa felé irányította a hosszú csövű revolvert és mind a hat 357 magnum kaliberű töltényt kilőtte. Miller hanyatesett és a melléhez kapott és érezte, hogy a meleg vér szivárog az ujjai között. Felkászálódott a földről és az ajtó felé indult, léptei gyorsak voltak, de botladozók. A polcok közt menekülve felborított egy festékesdobozokból épített gúlát és hasra esett. Miközben igyekezett talpra állni csak azt látta, hogy két „deszkás” cipő közeledik hozzá. Felemelte a fejét és látta, hogy egy másik fickó is közeledik hozzá, akinek a cipője és a nadrágja is csupa vér volt
-Na nézd má’ földi, itt ez a meszes buzi, most kivágom a szívét, az enyém nem szuperál, mióta ez a köcsög kiluggatta.- mondta a magas fekete, Crips színeket viselő férfi.
-Azért a vastagbelét meg a gerincét is kíméld, az majd elkél nekem tesó- mondta a másik és sátáni kacajban törtek ki. Sam nagy nehezen tovább futott, de a fotocellás ajtó nem nyílt, mégis áttörte az üveget úgy menekült. A parkolóban mely tök üres volt a Dodge helyén egy kínai étterem házhoz szállításra használt kocsija állt. Miller minden erejét megfeszítve és halálfélelemtől sújtva rohant az autóhoz, de abból Ralph Russo szállt ki, ő is a Crips kék bő nadrágját, jellegzetes kék kockás inget és fejkendőt viselt, melyen a fejéből szivárgó vér átütött. A halott ezek után nem beszélt, csak lőtt…
…Három lövés dördült el és Sam leizzadva riadt fel az ágyában fekve arra, hogy valaki dörömböl a háza ajtaján. Ránézett az órára. Délelőtt fél tíz volt. Összeszedte magát magához vette apjától örökölt vadászpuskáját és az ajtóhoz ment.
-Ki az?
-El Diablo ombre, eljöttem a lelkedért- jött a hang az ajtón kívülről.
-Takarodj te buzi
-Ne bomolj már, Pablo vagyok. Pablo Villalobos, engedj már be te pöcs.
Sam ajtót nyitott és tényleg Pablo állt ott, de ezúttal munkás ruhában.
-Na mi van, nem engedsz be? Itt fog ránk esteledni te barom, ne szoposkodj mert ha én nem vagyok te már a San Quentinben vagy Pelican Bayben ülsz.
-Ezt hogy érted?-Kérdezett vissza Sam
-Tudod amigo, a fegyvert akkor dobjuk el lövöldözés után ha volt rajtunk kesztyű, igen ne vágj ilyen pofát ott voltunk, nem csak te vártál a niggerekre öreg mi is ott voltunk.
Sam nem ellenkezett, valamiért elhitte amit Pablo mondott
-Megtöröltem a pisztolyt.
-Öcsém, te mekkora egy cabron vagy. Nem a középkorban élünk, DNS vizsgálatról nem hallottál még? De csak semmi pánik, az a stukker már a Csendes-óceán alján pihen.
Samuel magába roskadva huppant le a nappalijának kanapéjára. Arcát a kezébe temette.
-Mi a baj?-kérdezte Pablo
-Rosszul alszom
-Kísértenek mi?-kérdezett vissza vigyorogva a mexikói- A nagy árja mégsem olyan kegyetlen.
-Semmi közöm a Testvériséghez, véletlenül alakultak úgy az események én nem akartam. Én nem vagyok banda tag- mondandóját nyomatékosítandó felhúzta pólója ujját.-Látsz tetkókat??? Na látod, hogy nincs közöm hozzájuk.
-Ennek ellenére jót tettél, én legalább is jól jártam, fekákat meg te is rühelled, mellesleg tetkód még lehet. Ha lesz rajtad egy pár nem is fognak kísérteni. Ha érdekel a dolog ismerek valakit.
kelet LA-ig. Ott aztán leparkolt egy földszintes házikó előtt. Bementek a kapun és mikor bezörgettek az ajtón egy fiatal srác nyitott ajtót, akinek arcára egy koponya rajzolata volt tetoválva. Pablo spanyolul beszélt vele és Miller nem értett egy kukkot sem, a fiú eleinte húzta a száját de végül megkérdezte hősünket, hogy milyen mintát akar. Sam úgy döntött, hogy ball mellére egy keresztet tetováltat, melynek tövében három koponya van, melyek közül az egyiken golyó ütötte nyom látható.
