Pablo feszes léptekkel ment a nyilvános telefonfülke felé. Fekete bő kosaras gatyájában és a térdéig felhúzott fehér zokniában úgy nézett ki, mint akit egy Cypress Hill klipből szalasztottak. Feszült rajta a fehér trikó, fején pedig Los Angeles feliratú fullcapat viselt. Mélyen a zsebébe nyúlt és fényes negyeddollárosokat vett elő. Az ezüstösen csillogó érmék csilingelve hullottak alá a távbeszélőbe. Ezután a mexikói tárcsázott, vaskos ujjaival a San Quentin börtön raboknak szánt egyik nyilvános telefonját hívta. Spanyolul szólt a kagylóba és arra várt, hogy a válasz is az anyanyelvén érkezzen.
-Na végre má’- jött a neolatin nyelvű válasz a vonal másik végéről.- Azt hittem, hogy már elfelejtetted, hogy mára beszéltük meg.- A telefonkagylóból idegesen pörögtek a szavak, melyeken érezhető volt a Baja California területére jellemző akcentus. Aki képben van a spanyol nyelvet illetően az ennyiből is tudhatta, hogy a beszélő valószínűleg Tjuana városában, vagy annak környékén látta meg a napvilágot.
-Csak nyugodj meg papi. Pablo bácsi még sohasem baszott át.- Villalobos válasza könnyed hangon érkezett, igyekezett lenyugtatni a kissé ideggörcs beszélgetőtársát. - Mindened megvan odabent?
-Fogjuk rá, elég jól tartom magam. Úgy néz ki az év végére leérettségizem- ekkora már érezhető volt az oldódás, a hangsúly már már vidám volt.
-A végén ledoktorálsz odabent haver.- a vonal mind két végén hangosan nevettek, de egyszer csak a glendalei fülkében álló férfi hangja komolyabb lett.
-Figyelj Miguelito. A segítséged kéne. Egy ismerősöm tortát akar sütni és a legjobb minőségű alapanyagokkal akar dolgozni. Az óhazából akar alapanyagot.
Miguel Estrada a San Quentin állami fegyház lakója ebből már tudta, hogy nem egyszerű baráti beszélgetést fojtat egykori bűntársával, hanem a kőkemény üzlet a téma. Félszavakból is értette az utalást, a tortasütéshez „liszt” kell, és a „liszt” a mexikói alvilág elsődleges kiviteli cikke. Pontosan tudta, hogy a kinti banda testvérének kokain kell. Még a bevonulása előtt megbeszélték a kódolt nyelvet és eszerint a mértékegységek is csak kódolva jelenhettek meg.
-Mennyi kéne a haverodnak?
-50 deka házi finom lisztre van szükséges.
-Nem mondtad, hogy a fickó pék.- Estrada hangja ideges lett és érezhető volt, hogy a mennyiség meglepte, de eszébe jutott, hogy ha szúrópróba szerűen most az ő beszélgetésük lehallgatják akkor csak két régi haver beszélget a főzésről és az intézet dolgozói mit sem tudnak a rejtjeleikről.
-Két nap és beszélek a molnárral. Elintézem, hogy már várjanak titeket. De időbe telik, míg megtalálom a legjobbat.
-Leköteleztél amigo. Kitartás haver ma holnap kint vagy. Most viszont mennem kell, vigyázz magadra.
-Úgy lesz öregem.
A telefont itt is ott is lerakta a két bandatag. Reménykedtek benne, hogy nem ellenőrizték a beszélgetést. Pablo tudta, hogy bízhat a régi haverban, Miguel pedig tudta, hogy meg kell keresnie Esteban Rojast, hogy ekkora mennyiséget be tudjanak szerezni a kinti társai.
