Esteban Rojas magánzárkájában olvasta a postáját. Az egész életét egy 2 méter szer 2 méteres cellában kell letöltenie, mégis érdeklődött a kinti dolgok felől. Ügyvédjei kijárták, hogy újságokat kaphasson kintről. Megelégedve vonta össze szemöldökét, mikor a lapok arról cikkeztek, hogy régi csapata a Tijuana kartell machetével ritkítja a rivális Juarez vagy Sinaola kartell tagjait. A mai napon azonban nem csak napilapok és magazinok jöttek a postával.
A fehér fickó, aki a küldeményeket kézbesítette hozott mást is. Egy kézzel írt gyűrött papírra vetett levélke volt. A szöveg angolul íródott, de tele volt súlyos helyesírási hibákkal. Ezen természetesen senior Rojas csak mosolygott. Végigfutotta fekete szemeivel a sorokat. Semmitmondó szöveg, talán valami szerencsétlen rokon írta aki a szomszéd blokkban sínylődik. A vén róka azonban sejtette, hogy ez nem egy szimpla levél. Tudta, hogy az ilyen levelek tartalmát nem az elolvasással fedheti fel.
Csak a korlátozott szellemi képességű smasszerek nem tudták volna felfedni a valódi üzenetet. Esteban azonban pontosan tudta mit kell tennie. A vas cellaajtó rácsos kikémlelőjén kilesett a folyosóra és látta, hogy tiszta a levegő. Összesodort némi újságpapírt és becsempészett öngyújtójával lángra lobbantotta, majd ezek után a levet óvatosan, nehogy megégjen a láng fölé tartotta. A hő hatására betűk rajzolódtak ki a levél hátoldalán. Néhány szó volt csupán.
„Senior Rojas a kinti spanomnak súrolópor kell, 50k Estrada”
Miután elolvasta az üzenetet a vizesblokkhoz lépett és elégette a levelet, a hamut pedig lehúzta a wc-n. A drogbáró rég üzletelt ekkora mennyiséggel, de a neve még mindig jól csengett Tijuana utcáin, ezt a Miguel Estradat meg hírből már ismerte, bár nem tartotta sokra. Mégis tudta, hogy be kell indítatnia a gépezetet.
