Smokey a fiatal alig 25 éves elítélt vidáman tolta a szennyes gyűjtő kocsit a San Quentin állami börtön folyosóján. A srác három éve ült itt és még volt neki hat éve a feltételesig. Sokan nem is gondolnák, hogy a vékonydongájú, vidám természetű srác nem viráglopásért, hanem rablásért került be. A koreai boltos, akit ráadásul eléggé el is agyabugyáltak a Crips tagok, jól emlékezett a támadóira, három nappal a történtek után már kattant is a bilincs.
A kiskocsi kereke nyikorgott, miközben a dolgos Smokey cellaajtótól cellaajtóig tolta. A zárkalakók pedig bedobták a szennyesüket a többi mosnivaló közé. A „K” cellasoron mindig nagy esemény volt a ruhaszedés. Nem azért volt ez különleges alakalom, mert végre megszabadulhattak koszos cuccoktól, sokkal inkább azért várták ezeket a napokat, mert a „ruhás” kvázi postásként is dolgozott. Az őrök közül néhány le volt pénzelve, de azért fontos volt a diszkréció. Ez a fiatalember pedig olyannyira elsajátította a diszkréció művészetét, hogy a lexikonban a „diszkrét nigger csempész rab” szócikknél ő lehetett volna az illusztráció. A hetes cellához érve már várta egy vékony fekete fickó, le volt izzadva és szemmel láthatóan ramaty volt az állapota.
-Van nálad „szappan” Smokey?-kérdezte kétségbeesve.Nem kellett orvosi diploma ahhoz, hogy egyértelmű legyen,a fickó narkós
-Nincs, Rojas emberei nem passzolnak el semmilyen tisztítószert- az elítéltek csak „szappan” néven hivatkoztak a narkóra, mely leggyakrabban a végtelenségig hígított heroin vagy Crack volt.
-A kurva életbe, befarcolok a gecibe, a gyenguszon legalább adnak fájdalomcsillapítót.-jött elkeseredett hangon a válasz a rácsok mögül
A kocsi tovább gurult, a postás zsebeiből pedig mp3 lejátszók, cigik és más értékek vándoroltak be a cellákba, míg a szennyes ruha mellett egy fekete szemetes zsákban gyűltek a dollárok. A „K” sor háromszáz cellájában hatszáz ember raboskodott és szinte minden második vett vagy eladott valamit, szóval egész csinos összeg gyűlt össze a szaros gatyák közt. A „K101”-es cella volt Orlando Brown „lakosztálya” és a Balck Guerilla Family vezetője már várta szennyes gyűjtőt.
-Van valami küldeményem Smoke?-kérdezte tekintélyt parancsoló mély hangján a bandavezér, miközben laza léptekkel sétált a rácshoz, hogy átadja használt ruháit.
-A „G” blokk szívélyes üdvözletét hozom főnök- mondta és alig láthatóan egy laposüvegnyi szeszt nyújtott át a rácsok közt.
-Figyelj tesó, tégy meg egy szívességet.- váltott bizalmasabb hangnemre. Hangját egészen lehalkította alig hallhatóan beszélt.
-A családért bármit.-jött a lelkes válasz
-A mosodában dolgozik ma két földi, a Lepcses meg a Bökő. Ha beértél a cuccal, küld át őket a postázóhoz, Rojas jelezte, hogy jött a feltöltés
-Nem pofázik, végzi a dolgát!- kiáltott rájuk egy őr, mire a kocsi nyikorogva tovább is gördült. Egy rövid fejbiccentés és egy kézjel azonban elég volt ahhoz, hogy egyértelmű legyen: "a parancsot megértettem" Még félóra volt, amíg mindenki leadta a koszos felszerelést. Ekkor a dolgos börtönlakó el is indult a mosodába, ahonnan a két BGF tagot Brownie parancsa szerint el is küldte.A nagydarab gengszterek nem kérdeztek semmit, ott hagyták a felmosóvödreiket és a titkos útvonalon elindultak a másik börtönmunkahely felé. A srác kicsit bánta is, hogy elküldte a két figurát, mert így egyedül kellett bepakolnia az ipari mosógépeket. Először is természetesen a pénzt helyezte biztonságba a kiosztandó fehérnemű közt. Kihasználta, hogy errefelé ritkábban jár az őrség, fülébe fülhallgatót tett és elindította az mp3 lejátszót. Teljes hangerőn hallgatta a zenét pakolás közben.
Nem csoda, hogy nem hallotta mikor a három nagydarab fickó belépett a mosoda ajtaján. A vízgőztől nehéz és a vegyszertől büdös levegőben három kigyúrt fickó alakja rajzolódott ki, akiknek a karjára vart A.T. betűk a lóherék és a szvasztikák egyértelműen azt mutatták, hogy az Árja Testvériség tagjai. Ezek az emberek a legbrutálisabb bérgyilkosok egész Kaliforniában. Nem igazán becsülik az életet, hát még egy niggerét. A látszat ellenére, amire készültek azt nem a rasszista gyűlölet vezette, hanem a színtiszta üzlet. Rojas fizetett, ők dolgoznak. Tudták, hogy van öt percük, amíg ideér az ellenőrzés, szóval addig kell elintézniük a dolgot. A mosoda félhomályában a másodperc tört része alatt kész is lett a gyilkos terv. A legalacsonyabb kezébe vette a dereka köré csavart, lepedőcsíkokból font kötelet, a másik a zoknija szárból egy ágyrúgóból készült „tőrt” húzott elő, míg a harmadik egy marék kavicsot szórt egy zokniba, így készített ütő fegyvert.
Az alacsony fickó ment előre, a zoknis kisandított a depressziót keltően nyomasztó folyosón álló őrszemre, aki jelezte, hogy tiszta a levegő. A következő pillanatban Smokey már nem kapott lélegzetet, torkát valami szorította. Gyilkosa jóval alacsonyabb volt nála ezért a lábát is kirúgta. A nyaka köré vetett huroknál fogva húzták végig a nedves csempén a mosoda közepére. Nagy volt benne az élni akarás, mert valahogy kiszabadította magát, de esélye sem volt menekülni, hiszen hasát néhány másodpercen belül tucatnyiszor szurkálták össze a hevenyészett gyilkoló szerszámmal. Smokey a földre zuhant és a kövekkel teli zokni lesújtott a fejére. A mosószerszagtól nehéz levegő még inkább elnehezült a vér fémes szagától. Ezután záporoztak az ütések és a rúgások, mire szerencsétlen kilehelte, vagy inkább kihörögte a lelkét az egész mosoda úszott a vérben. A három tagú halálosztag két perc alatt verte agyon az áldozatot, volt idejük átöltözni és a ruháikat bedobták az egyik mosógépbe és el is indították a mosást, hogy nyomuk se maradjon. Tettük szörnyű volt, a brutálisan legyilkolt férfi ott feküdt mozdulatlanul, a fülhallgatóból pedig még mindig szólt a zene. Olyan hirtelen tűntek el a merénylők, mint amilyen hirtelen jöttek. A szolgálatos őr pedig hangosan káromkodott mikor megtalálta a vérbe fagyott hullát, hiszen az egész eseményt neki kellett adminisztrálnia.
