Los Angeles a lövöldözés után ugyan olyan napra virradt mint eddig. A világváros lakóinak fel sem tűnt, hogy a közeli Glandaleben két crips tag vesztette életét egy tűzharcban és további kettő súlyos sérüléseket szenvedett. Az emberek inkább a Hollywood-i sztár pletykákat figyelték és nagyívből tettek a korábbi eseményekre. Mindezek ellenére Samuel Miller rettegve szállt autóba és mindig összekapódott a gyomra ha rendőrautót látott. A városba vezető országút már reggel tele volt. Az autók hatalmas sorokban kígyóztak LA belseje felé.
A nagy forgalomban majd két órába telt mire hősünk elérte úti célját. A családi Dodge stíllszerűen egy családi élelmiszerkereskedés közelében parkolt le. Az épületben működött Joseph Corallo, ismertebb nevén Joey Brooklyn boltja. Joey még évtizedekkel ezelőtt érkezett a nyugati partra, de beceneve egyben utalt a gyökereire. Pályafutását nem is Kaliforniában kezdte, hiszen a hetvenes évek aranykorában érkezett, hogy a bűn városát, Las Vegast vegye be. A mi Josephünk azonban nem egyszeri szerencsejátékosként érkezett Vegasba, hiszen maga mögött tudhatta New York egyik kisebb maffia családjának támogatását. Dőlt hozzá a pénz de mivel minden csoda három napig tart, a kilencvenes évekre már a hatóságok nem igazán tűrték meg a jelenlétét Nevada államban. Szerencséjére azonban időben tudott váltani mára az angyalok városában keresi a törvények nyújtotta kiskapukat.
Sam idegesen lépett be az olasz élelmiszereket kínáló üzletbe, ahol a multikulti jegyében mexikói és koreai eladók dolgoztak. A főnök éppen a nyelvi nehézségekre fittyet hányva teremtett le egy eladót mikor Miller ráköszönt. Az öreg zsivány először nem ismerte fel, hogy ki bujkál a hatalmas kobra napszemüveg alatt, de ősz fejében az ismerős hang meggyújtotta a felismerés lángját.
-Na nézz’ már kit evett ide a fene Sammy Miller. Mi szél hozott ide fiú?-kiáltott fel vidáman. A légkondicionálás ellenére a jelentős túlsúllyal rendelkező férfi erősen izzadt, zsíros bőrére rátapadt a hawaii inge, amely a rioi karneválon is feltűnést keltene az ízléses színösszeállításával.
-Figyelj Joe, beszélnünk kell! Négyszemközt.-mondta miközben fejével a leszidott alkalmazott felé biccentett. Arcát eltakarta ugyan a szemüveg, de hangja ideges volt.
-Mi ez a komolyság , meghalt valaki?- kéredezett vissza nevetve miközben megveregette a sík ideg beszélgető partnere vállát és az iroda felé irányította. Odabent aztán lekerült a szemüveg amely alatt kialvatlan véreres szemek gúvadtak. Corallo az irodai hűtőhöz lépett elővett egy üveg bort és töltött.
-Na mi van? Látom nem aludtál az éjjel. Ne mard magad az üzlet miatt ezek a niggerek úgy is kicsinálják egymást.
-Nem az üzlet miatt vagyok itt. Segítség kell. Szerezz egy kocsit, el kell tűznöm egy időre.
-Mi van az autóddal?
-Semmi, csak kell egy kocsi ami nem lenyomozható.
-Csináltál valami balhét Sammy?
-Te mióta teszel fel kérdéseket?
-Mióta a nagybátyád egy valag pénzzel lóg nekem és kerül is a vén szar. Én kedvelem az öreged, de ki fogja húzni a gyufát. Az az elaggott krokodil is tudja, hogy az üzletét nem tudja újjáépíteni az én segítségem nélkül. - Sam még jobban elkomorult a hírek hallatán, de ez a komorság haragba csapott át hiszen az adósság az ő tudta nélkül halmozódott fel.
-Mit akarsz tőlem a segítségért?
-Egyszerű. Ismered a keresztfiamat Ralph-ot.
-Egy gimibe jártunk.
-Akkor ismered a srácot. Nos a fiú csinált egy két hülyeséget Vegasban és bevarrták három évre. A jövő héten szabadul. Haza kéne hoznod.
-Miért nem száll fel egy repülőre?
-Feltételesen van kint és nem hagyhatja el Nevadát, az első fakabát lekapcsolná a reptéren. Szóval te mégy érte. Nem lesz nagy feladat… Ne vágj már ilyen savanyú pofát, látom, hogy neked is mehetnéked van…
