-Hogy vannak az öregeid?-kérdezte Pablo miközben Sam beült a megültetett lowriderbe.
-Szarul, George bácsikám eléggé nehezen viseli a történteket, Doris néni próbálja tartani benne a lelket, de nem könnyű neki sem.
-A nagybátyádék gringo létükre elég jó arcok, szimpatikus figurák, nem olyan szarrágó köcsögök, mint azok a gazdag tetvek akik lekezelően beszélnek velünk.
-Hagyd már ezt a „rasszista minden fehér” dumát. Nagyon jól tudod, hogy ti sem vagytok azért szentek.
-Mi az, hogy ti?
-Ti akik délről jöttök, mexikóiak, csikánók, vizes hátúak, mit tudom én milyen jelzők vannak még.
-Haver , úgy dumálj nekem, hogy száz valahány éve ez a város még mexikóé volt.
-Ja ha ma is az lenne, akkor most nem az én fehér nyakam vérét szívnád, hanem a spanyol uraidét.
Pablo mondott valamit spanyolul, biztos káromkodhatott valamit, kiszakadt belől a mezoamerikaiak több évszázados elnyomatásának keserűsége, vagy csak szimplán nem akarta, hogy a fehér fickóé legyen az utolsó szó. A verda két sarokra a „támaszponttól” parkolt amíg a latin is szemügyre vette az új szerzeményt. Neki elvileg nem is igazán kellett volna tudnia erről, Sam ragaszkodott hozzá, hogy megmutassák neki a bizalom jeleként. Bob ellenezte a dolgot, szerinte fölösleges volt a kelleténél jobban beavatni azt a figurát akit a rendőrök bármikor lecsukhatnak.
-És hogy áll a kis balhétok a Crips-szel?
-Sehogy, azok a nyomorultak csak bosszantani akartak minket, nincs bázisuk a völgyben. A San Fernando Valley mindig is a latinok territóriuma volt. Van még ott jó néhány örmény, de a salvadori bandák a legaktívabbak az utcákon.
-De velük béke van nem?
-Mondjuk úgy, hogy igyekszünk kerülni a bajt, nem szeretnénk összeugrani velük, elvégre senki sem akarja, hogy machetével vágják apró darabokra.
-Miért ti nem vágjátok őket fel aprófának?
-Nem jellemző haver, mi az üzletet visszük, ne értsd félre ha az érdek úgy kívánja a haverok akárkit leszednek, de ezek a salvadoriak állatok. Valami faszom polgárháború elől menekültek ide, Clinton egy csomót vissza is paterolt, de így is sokan vannak. Ezek egész életükben az erőszakot látták és másból nem is nagyon értenek.
-Akkor ti még, hogy hogy nem lettetek bedarálva?
-Nos öregem nem vagyunk ám mi sem hülyék, megegyeztünk a főnökükkel. Némi részesedés fejében operálhatunk a környéken. Mi nem keressük a bajt velük.
-Mikor jöttek a niggerek miért nem nyomták le őket?
-Mert a niggerek ránk pályáztak, nem rájuk, tőlük azok is be vannak szarva. Mi viszont más csapat vagyunk minket mernek basztatni, amíg le nem nyomjuk őket
Pablo az eszmefuttatását ismét rövid spanyol mondattal zárta melyben a „negro” és a „puta” szavak is elhangzottak. Eközben a kocsi befordult egy parkolóba, ahol egy mozgóbüfé állt. A lakókocsiból átalakított alkalmi konyha előtt hatalmas volt a sor, nem csak spanyol ajkú bevándorlók álltak sorba kajáért, voltak ott feketék és fehérek is. Mikor Pablo kocsija közelebb ért az egyik gyerek, aki a járda szélén ült egy nagy papírzacskóval a kezében elindult. Az iskolás gyerek hozta az ebédet és a lowrider már tovább is gurult.
-Mond csak Villalobos? Te miért vagy itt?
-Azért mert idehívtál te segg.
-Nem úgy értem, a családod miért jött át az óhazából?
-A tied miért jött át?
-Nem tudom, mindenki másért, annyi féle európai nép keveredik bennem, hogy fingom sincs.
-De biztos nem azért mert ők odahaza, olyan kurva jól érezték volna magukat.
-Mondassz valamit öregem.
Sam nem firtatta tovább a dolgot, de ideje sem lett volna már, hogy jobban belemerüljenek a témába, hiszen megérkeztek arra a helyre, ahol Sam Cadillacje állt és ideje volt búcsút venni. A két fickónak fel sem tűnt az a fekete robogós srác aki végig követte a kocsit
