A kertváros ezen részét dolgos, középosztálybeli emberek lakták. Volt köztük ugyan néhány fekete, de túlnyomó többségük fehér volt.  Az ajtót itt senki nem zárta, a rendőrök pedig ismertek mindenkit. Igazi amerikai álom volt ez a környék. A mediterrán hangulatot idéző tűlevelűeken színes madarak csicseregtek. A nap sugarai besütöttek a hálószoba ablakán, ám a titkos rejtekhelyén Samuel Miller, egy percet sem tudott aludni.

Ágya be volt vetve, Sam pedig a fotelban ült és egyik cigarettát gyújtotta a másik után, szemei a kialvatlanságtól karikásak voltak. Ma volt ugyan is a nagy nap. Ralph Russo ma végleg elköltözik Los Angelesből, és neki kell elköltöztetni. A fürdőszobában igyekezett valamilyen emberi formát magára erőltetni , több-kevesebb sikerrel. A ruha valahogy furcsán állt rajta azon a reggelen. Magához vette azt a Glock 19-est amit még Sal adott neki és autóba ült. Furcsán érezte magát, sohasem járt fegyverrel az utcán, de most rákényszerült. A csendes kertvárosban mindenki mosolygott az utcákon. Kutyasétáltatók, reggeli kocogásra indulók és munkába menők léptek ki a házaikból.

Emberünk pedig ezek láttán csak egyre komorabb lett. Az autó út alig tíz percbe telt, hiszen Ralph néhány utcára szerzett magának lakást, bár az a környék valamelyest póriasabb volt. A mit sem sejtő halálraítélt vidám arccal mosolyogva üdvözölte a számára kijelölt hóhért, aki igyekezett nyugodtságot erőltetni magára. Az üdvözlést követően a szegény flótás kifejezetten közlékeny lett.

-Kedves a keresztpapustól, hogy ideküldött téged, egyedül kocsi nélkül a büdös életben nem végeznék a bevásárlással. El kell mennünk a központba, venni akarok valamit a kislányomnak. Tudod három éve nem láttam.
Sam minden erejét összeszedte, hogy úgy tudjon megszólalni, hogy ne bukjon le azonnal.
-Hogy hívják… a kislányod?
-Omara az anyja után.
-Ez nem mexikói név?
-Nem, ez dominikai. Az anyja dominikai, mellesleg egy büdös kurva, felém se nézett a sitten, de tudod mit baszok rá, csak a kicsi lányom láthassam, ez tartott életben odabent haver, alig várom a holnapot, hogy végre találkozzunk. Még egészen kicsi volt mikor bevarrtak.
-Milyen idős volt?
-Három éves, most már hat. Nagyon sokat nőtt és igazán belevaló gyerek. Anyám beküldött jó pár fotót róla. Amikor belenéztem azokba a szemekbe tudtam, hogy én végeztem az alvilággal haver. Tudtam, hogy soha többé nem kerülök vissza a sittre, ha belehalok sem csinálok megint hülyeséget. Odabent teljesen megtanultam spanyolul, és azt tervezem, hogy önkéntes munkát vállalok Kelet Los Angelesben, egy drogos fiatalokat segítő alapítványnál.
-Most ugye csak hülyéskedsz?-kérdezte Sam mosolyt erőltetve a halálsápadt arcára.
-Nem Sammy komolyan gondolom az egészet, én végeztem a kétes dolgokkal,a balhéknak vége. Tudom, hogy így lesz.
 

Sam pedig valóban tudta, hogy így lesz, hiszen övébe dugva ott figyelt már a csőre töltött fegyver. A központba érve aztán sorra járták a játékboltokat. Hősünk saját gyermekeire gondolt és arra, hogy ők ott vannak egy rideg vad idegen városban, a barátaik nélkül, valami nigger gondjaira bízva, míg az anyjuk a karrierjét építi. Összeszorult a szíve ha a saját srácaira gondolt és amikor meglátta a boldogságtól sugárzó Russot, akkor még cefetebbül érezte magát.

-Szerinted ez tetszene neki-kérdezte a két lábon járó halott egy hatalmas mackóra mutatva.
-Jaja asszem-felelte a gondolataiba merült killer, de közben mind végig kerülte a szemkontaktust.
 

A hatalmas tepsi autóba három óra körül ült be a két férfi. Ralph mindent összevásárolt a gyerekének. Egy állatkertre való plüss állat került a csomagtartóba és annyi édesség, hogy egy óvodának is elég lenne. Délután négyre járt már, mikor megérkeztek Russo rejtekhelyéhez. Titokban kellett tartani ugyanis, hogy itt van, hiszen a feltételese miatt nem hagyhatta volna el Nevadát, a gyerek iránti szeretet azonban áthozta a határon. Miután beléptek a kis kertes házba, rögtön hatalmas kartondobozokba kezdte pakolni az ajándékokat. A nappali dohányzóasztalára rakott dobozok egyre gyorsabban teltek meg, miközben Sam lassan a konyhapult mögé húzódott. Nagyot nyelt és megmarkolta a fegyvert. Lassan kihúzta az övéből. Ahogy határozattan megszorította a markolatot, a markolat biztosító kioldott, lassan emelte a fegyver csövét a neki háttal álló mit sem sejtő és folyamatosan a kislányáról beszélő szerencsétlenre. Az irányzékkal becélozta a hát közepét, kb öt méterre lehettek egymástól, mégsem kockázatott egy fejlövést, ha túléli legfeljebb rádupláz. Benyomta az elsütő billentyű biztosítóját is és már csak a ravaszt kellett volna meghúznia.

-Örülök, hogy itt vagy Sammy.-mondta Ralph miközben pakolt, Sam pedig összeomlott, leengedte a pisztoly és az kis híján kihullott a kezéből.
-Merre van a mosdó?- kérdezte, és az az ember akit az imént hátba akart lőni rámosolygott és útbaigazította. A budi ajtót magára zárta és belenézett a tükörbe. Nem ismert magára, fal fehér arcán nagy izzadtságcseppek gurultak le. A sírás környékezte mikor a saját fejéhez nyomta a pisztolyt, de nem húzta meg a ravaszt. Leküzdötte a könnyeit, megmosta az arcát és eltette a pisztolyt. Alig lépett ki az ajtón Ralph már megint beszélni kezdett.
 

-Te öreg, ara gondoltam, hogy ezer éve nem ettem jó kínai kaját, a Chinatownban tudok egy jó helyet, ha elviszel a vendégem vagy- Sam csak bólintott, megszólalni nem mert. Kimentek a kocsihoz és elindultak. Folyton a halálraítélt beszélt, de negyedóra autózás után feltűnt a sofőr szótlansága.
-Mi van Sam valami baj van? Nekem elmondhatod haver.
Hősünk minden erejét megfeszítve csak annyit mondott
-Csak eszembe jutottak a saját srácaim.
 

Erre aztán Ralph próbálta megnyugtatni Samet, de ez csak még inkább megnehezítette a gyilkos dolgát. Leírhatatlan érzés lett úrrá rajta mikor egy mosoda és az étterem közti sikátorba befordult a kocsijával. A szemetes kannákból romlott étel szaga áradt, amely keveredett a konyhából kiszivárgó ételszaggal. Sam gyomra kavargott, de sikerült megállnia a kocsival. Kiszálltak és Russo sportos léptekkel indult el kifelé a szűk utcából, míg Miller lemaradt mögötte. Előrántotta a pisztolyát és célzott, remegett a keze.

-Sajnálom, hogy nem láthatod a lányod-mondta
-Miért ne láthatnám a lányom haver?-kérdezett vissza a hullajelölt értetlen mosollyal az arcán, miközben visszafordult a lemaradt társához.
A választ már nem hallhatta. A lövés eldördült és a visszaforduló férfi halántékát érte a golyó, mely léket vágott a koponyába, áthaladt az agyon, majd a fej túloldalán, háromszor akkora kimeneti sebet képezve és a levegőbe vérfelhőt szórva távozott. A válasz pedig az volt:
-Mert egy szar vagyok
A következő pillanatban a fekete Cadillac füstölgő, csikorgó kerekekkel száguldott el. Így ért véget Sam Miller tisztes polgári élete