Sam Miller csendben ült sötét Cadillacjében és várt. Nem volt más dolga, hiszen egész rokonsága elhagyta a várost. A gyújtogatás miatt rettegtek Toluca Lakeben. Úgy érezték nincs maradásuk Californiában. George bácsi és Doris néni jobbnak látta, hogy elutazzanak a középnyugati nyaralójukba. A világtól elzárva könnyebb feldolgozni a történteket is. A szerencse az volt, hogy a biztosító fizetni fog a leégett üzlet után.
A parkoló kihalt volt és üres. A hatalmas autó az utcai lámpák fényétől távol parkolt. A rádióból régi klasszikusok szóltak. Sam nem mert hazamenni, abban a házban húzta meg magát, ahol Ralph Russo megölése előtt lelt menedékre. Rosszul aludt az utóbbi időben és ez meglátszott az ábrázatán is. Komoly dologra szánta el magát. Találkozóra készült a nyugat Los Angeles-i Venice Beachben, de még várt valakire. Nem volt ideje azonban elaludni, mert éjfél után pár perccel egy furgon fordult be a kihalt parkolóba. A tolóajtó mögül Pablo Villalobos szállt ki, és paranoiásan nézett körbe. Bekopogott a kocsi ablakán, mire Sam leengedte azt
-Menj előre én majd követlek az embereimmel.
-Nem erről volt szó, az egyezség szerint egyedül jössz, de ha ilyen beszari vagy elmegyek egyedül
-Na tudod ki a beszari-mondta Pablo és beült az anyósülésre.
A nagy batár pedig elindult a nyugat LA.-i Venice Beach felé. Az utcák kihaltak voltak és a forgalom sem volt vészes útközben. A két férfit idegesség töltötte el, hiszen egyiken sem igazán tudták, hogy mire is számítsanak. Samuel a Corallo családnak tett szívessége miatt rendeződtek bizonyos anyagi természetű problémái és a hálás Sal Demarco is készséges volt mikor felkérte, hogy hozza tető alá a ma esti találkozót. Mikor végre hosszas autózás után megérkeztek a Venezia nevű étterem parkolójába mind a ketten nagyot nyeltek és úgy indultak el az épületbe. Nem szóltak egymáshoz. A hátsó ajtónál álló termetes gorilla átvizsgálta ugyan a két érkező ruházatát, de egy szót sem szólt. A konyhán át jutottak az étkezőbe. Az éjszakára bezárt vendéglőben egy nagyobb asztal mellett hatan ültek. Sal az asztal mellett állva szólalt meg
-Azt hittem már sohasem értek ide. A fiúk már türelmetlenek voltak.
A két újonnan érkezett leült. Ekkor egy negyven körüli rövid ujjú inget viselő kitetovált férfi szólalt meg.
-Legközelebb legyetek pontosak. Attól, hogy az unokatestvérem vagy nem várathatsz meg, különösen, ha ilyen fontosa az ügy.
A hosszújajú negyvenes ugyanis Robert Duke volt, George bácsi házasságon kívüli gyermeke. Afféle fekete bárány a családban. Sok balhéban volt része, de becsületére legyen mondva, hogy sohasem tette ki veszélynek a Miller famíliát és az öregeket sem húzta le pénzzel.
-Időben itt leszünk, ha lesz egyáltalán legközelebb és a niggerek nem vadásznak le minket előbb.-mondta Sam
-Ezért is vagyunk itt, meguntuk az állandó bűnözést és félelmet, amit ezek a niggerek hoztak magukkal a fehér környékekre. Véget kell vetnünk ennek az egésznek.
-Jól hangzik, remélem egyből beszól rádión a nemzeti gárdának is, mert mi kilencen kevesen leszünk- szólt közbe cinikus éllel Pablo.
-Egymásra vagyunk utalva ebben a csatában kisfiam, csak ez tart vissza attól, hogy elkalapáljalak. Ha akkora „loco” vagy, hogy a sajátjaidba marsz akkor gyorsan rábaszol-mondta Robert- A hadviselés komoly feladat és nyilvánvaló, hogy nem mehetünk neki nyílt sisakos küzdelemben California legdurvább niggereinek. Az eszünkkel ugyanakkor megfingathatjuk őket. Ha ügyesen játszunk eltakarodnak Glendale környékéről is.
-Van valami konkrét terved?-kérdezte Sal Demarco
-Van. Ki kell játszani egymás ellen őket. Bloods tagokat kell inzultálni úgy, hogy azt higgyék a Cripz tette és fordítva. Nagy odafigyelést igényel az egész, továbbá el kell intézni a rafkósabb vezetőiket, így kisöpörhetjük őket a városból. Ezek az emberek-a mellette ülőkre mutat-mindnyájan a bandaleszámolások civil áldozatainak rokonai, dolgos fehér amerikai emberek, akiknek nincs közük a narkóhoz, csak rosszkor voltak rossz helyen.
-Mi ez a fehér duma, ha nem vagyok egyenlő veletek itt sem vagyok.-vágott közbe Pablo.
-Ha az embereid nem tudod féken tartani nincs is helyed köztünk, viszont ha jó vezető vagy akkor rendet tarthatsz az utcákon és némi pénzt is kereshetsz ezzel- válaszolt Robert.
-Azt hiszem az elvi alapokat lefektettük, itt az ideje a tettek mezejére lépni.-jelentette ki Sam
