éjivadász

Samet nem hagyta nyugodni az amit Pablo mondott. A kocsijában ülve azon gondolkodott, hogy valóban jól hallott-e. Egy mexikói gengszter az imént azt közölte vele, hogy véleménye szerint az Árja Testvériség nevű szervezet tagja. Az árják a legdurvább gyilkosok a börtönök falain belül és szabadulva sem éppen elsőáldozók. A börtönben működő Mexikói Maffiával karöltve számtalan bűncselekményt követtek és követnek el bent és az utcákon. Épp ezért lepte meg Samet mindaz, amit hallott.
Besötétedett mire hazaért. Az idő is lehűlt kissé, de a San Fernando völgyön keresztülhúzó hűvös fuvallat sem tudta megállítani Samet abban, hogy végére járjon a dolgoknak. Nem sokat időzött otthon, csak kényelmesebb ruhát vett, valamit a hűvösebb időre való tekintettel magára öltötte a gyermekeitől kapott Bulls dzsekit. Kissé nagy volt rá, de legalább volt rajta kapucni és ha feltette az valamelyest takarta az arcát.

 Késő délután volt mikor Sam kiült a hátsó kertre néző teraszra egy üveg sörrel.  Az idő jó volt, a nap ereje már gyengült így nem volt az a gatyarohasztó kánikula, de fázni sem fázott. Az arcán több napos borosta nőt, mivel a rendőrkaland és a nagybátyja közti szóváltás után pár napig nem ment be dolgozni. Tudálékos bácsikája nem is igen látta volna szívesen, ha nem történik meg az ami megtörtént.  Az öreg ugyan is szopóágra került. Csúnyán ráfaragott, ugyan is rászálltak néhány segédmunkásra a bevándorlásiak, és a fekete munkaerő alkalmazását még California gyakran meglehetősen szabadelvű törvényei sem engedik.  Ezt talán megneszelte néhány suhanc. A Glendale-i telephely ugyanis felügyelet nélkül maradt. Néhány kölyök pedig ezt kihasználta.

A nap már rég leszállt mikor Samuel Miller, a Miller & Miller cég kisfőnöke autóba ült. A telephelyet már rég maga mögött hagyta, hiszen néhány munkatársával az O’neil’s nevű ír kocsmában iszogatott. Az utóbbi időben nem igyekezett haza. Minek is törte volna magát, hiszen felesége és gyermekei nem várták otthon. Megviselte, hogy felesége  nem őt választotta. Ha még valami tenyérbe mászó bájgúnár csapta volna le a kezéről, de nem. Az ifjú feleség nem kért a calfironiai életérzésből, megunta Toluca Lake-et és engedett a kihívásnak. Chicagoban vállalt munkát és a gyerkőcöket magával vitte mikor elváltak. Nincs mit ragozni a sztorin, bár Sam minden nap ezen rágódott. Barátainak is feltűnt, hogy nem a régi, de bíztatták mikor a kocsma előtt beült Dodge Caravanjába és hazafelé indult.

 Mikor hozzáfogtam első "blogregényem" megírásához még nem tudtam, hogy miről is akarok írni igazán. Sokszor gondolkodtam, hogy mi is lenne a legjobb téma. Végül is a sztori amit kiötlöttem egyszerre merít több forrásból.

A helyszínek valósak, az említett bandákat is igyekszem a valóságból kölcsönözni, mert a történet jelentős része majd a bandákhoz kapcsolódó erőszakról fog szólni. Az a célom, hogy a politikailag korrektségre fittyet hányva a történetekben kitárjek néhány társadalmi problámára. Nem vagyok azért annyira nagy arc, hogy a hazai problémákat kerek perec kitárgyaljam, ugyanis a történet helyszíne amerika. Ugyanakkor mivel én nem ott élek nyilván itteni problémákat vetítek ki oda akarva akaratlanul. Remélem nem csak a virtuális asztalfióknak írom ezeket a történeteket és bízom benne, hogy egy páran olvassátok majd a posztokat. A legnehezebb feladat a szórakoztatás és én most azt próbálom meg, igazán remélem, hogy nem bukok bele a kísérletbe :)

Jó olvasást kívánok

Rosszalvó